A falutól Északra, a Sióparton emelkedő dombon egy 1953-as légifotón halványan sáncnyomok látszanak. Terepbejárás során bebizonyosodott, hogy az ártérből néhány m-rel kiemelkedő, ovális dombot kettős árok és sánc övezi. A sűrű bozóttal fedett területen a felszínen leletet nem találtam. A várat 1995-ben felmértük, e munkában Nováki Gyula és Miklós Gergely P vett részt. Miután az erődítés korát a felszíni nyomok alapján nem lehetett meghatározni, szondázó ásatást végeztem.
A szondázó ásatás során kutatóárkokkal átvágtuk a sáncot, a lakóterület peremét és a belső terület néhány kiemelkedő pontját. Az átvágás metszete szerint a belső, V alakú árok szélessége kb. 6 m, mélysége kb. 2 m volt. A szerkezet nélküli sáncot az árokból kitermelt földből emelték.
A lakóterületet az árkokon és a sáncon felül a domb peremén körbefutó paliszád is védte: ez három sor cölöpből állt.
A vár belsejében két kutatóárkot és egy szelvényt nyitottunk: az ezekben talált cölöplyukak faszerkezetű épület(ek)re engednek következtetni. Az épület(ek) méretét, elhelyezkedését azonban csak nagyobb méretű ásatással lehet megállapítani.
A védett területen összesen kilenc sírt is feltártunk: az éK-DNy-i tájolású, lesarkított téglalap alakú sírgödrökben levő vázak mellett megmaradtak a koporsónyomok is. Egy kivételével valamennyi sír melléklet nélküli volt. Csupán a 7. sírban nyugvó kisgyermek koponyájánál találtunk egy horgaskapcsot. A sírok késő középkoriak lehetnek.
Az ásatási megfigyelések szerint ezen a dombon a legkorábbi település a bronzkorban létesült. Később a római korban laktak itt, majd a kora árpád-korban, árpád-korban. Az erődítést a 14. században létesíthették. A feltehetően 16. századi temetkezés idején a sáncnak, ároknak valószínűleg nem volt már szerepe. A kb. 80 x 50 m kiterjedésű lakóterület – nagysága és kora alapján – nem kisvár, hanem inkább castellum lehetett, amely a közeli Al-Egres nevű faluval lehetett kapcsolatban.
Miklós Zsuzsa